Pár szóban pár gondolat

×drabble - történetenként 100 szónál nem több
×Tony Stark
×Loki Laufeyson (Thor Odinson)
×Marvel
×keser(édes)

Ismerős érzés

Tony Stark elfáradt. És ez napról napra komolyabb problémát jelentett. Nem fizikailag, nem a tudása kezdett elapadni, nem a Pepperrel való együttlétek okoztak gondot, hanem egyszerűen a létezés, és erről sokszor beszélgetett a vénemberrel, mert ő is ugyanezt érezte időnként. Ugyanezt a fáradtságot, amivel az ember egyszerűen nem tud mit kezdeni. Mert ez nem múlik el egy kiadós alvástól, nem lesz jobb egy kellemes fürdőtől, de még egy jó kávéval sem tud mit kezdeni. A létezést nem szakíthatja félbe, pedig sokszor kívánja, és mikor barátja azt mondta, pisztolycsövet dugott a torkába, eszébe jutott az a nap, mikor ő is megpróbálta.

Árnyékból kilépve

Loki ránézett a bátyjára, a férfira, aki a bátyjának nevezte magát, vagy inkább annak hazudta, és keserédes vigyor ült ki az arcára, mert végre egyszer fölé kerülhetett. A terve úgy alakult, ahogy tervezte, mert Thor, az a böhöm melák végre sebezhetővé lett és tehetetlen. Mert ezek a satnya kis midgardiak megépítették a ketrecet, amiről Thor nem gondolta, hogy képesek rá; amiből még ő sem tud kijutni, és ő ott állt, ujja a gomb felett, arra készen, hogy meghozza a végső ítéletet. Elgondolkodott, megkegyelmezzen e fivérének, gondolva az ő tudatlanságára, és leengedte a kezét, de mikor Thor megnyugodott, megnyomta, és mosolygott.

2015.