Barista

Húsz éves másodéves egyetemista, DE-BTK Anglisztika alapszakon, kommunikáció és média minorszakkal, aki nyáron a meleg miatt sír, télen nyarat akar, nem képes csendben aludni, és állandóan rákattan valamire. Mindig másra. 

Alapvetően képtelen vagyok értelmes bemutatkozást írni, mert az alapadatok valószínűleg a kutyát sem érdeklik. Nem hasonlítom magam a nagy írókhoz, de azért mind ismerjük azt az érzést, amikor az ember ül irodalom órán, és csak az jár a fejében, hogy én ezt értem, meg tök jó, hogy a tanár majdnem fejből felmondja a komplett magyar irodalomtörténelem minden jelentős alakjának komplett családfáját és személyes történelmét, de kit érdekel, hogy milyen volt Csokonai házának teteje?

Az már sokkal több embert megfogna, ha mondjuk, Shakespeare gondolatait láthatnánk egy-egy mű mögött. Nem azokat, amiket belemagyarázunk, mert tanulja meg a gyerek érettségire, úgyse azt kérdezzük, hanem azokat, amik valójában mozgatták az ujjait alkotás közben.

Na, nem mintha egy ilyen bemutatkozást képes lennék írni, de azért meg lehet próbálni, a végén úgyis az írás metódusának szépséges szépségeiről fogok írni, mert miért ne.

Szóval szeretem a párnákat, szeretem az angolt, az olaszt, a különböző kultúrákat, de viszonylag ritkán látni kimonóban. Szeretem a kutyákat, és nem szeretem a happyend-et – miért? Kiszámítható és sablonos, bár egy jól megkoreografált, félig happyend, félig haljonmegmindenki akár még jó is lehet. Kit érdekelne a Rómeó és Júlia, ha megtalálták volna az örök békét, vagy két hónappal később rájöttek volna, hogy nem is olyan jó együtt? Hát nem lenne ennyi feldolgozása, az biztos.

Beszélek angolul, és hősies harcot folytatok az olasszal is; jegyzetté alakítom a szobámat, miközben folyamatosan hallgatok valamilyen zenét, mert zenenélkülmitérekén, meg ilyenek. Szeretem a kutyákat, meg a macskákat is, ha már itt járunk, na de ki ne akarna koala lenni?

Terveim szerint anglisztika szakon szeretnék a későbbiekben tovább tanulni. Arról, hogy az anglisztika vagy amerikanisztika specializációt válasszam-e, még nem döntöttem. Meg még nagyon sok dologról.

Szeretem a filmeket. Nagyon. Meg a sorozatokat. Nagyon. Úgyis mondhatjuk, hogy folyékonyan beszélek Jóbarátok és Dr. House idézetekben, de elszavalom a 75. szonettet is, ha arról van szó, sőt a Színház az egész világ elejét még angolul is elmondom, ha ezen múlik a dolog. Szeretek új dolgokat megtudni – leginkább olyan dolgokat, amik valamiért érdekesek számomra, például azért, hogy azzal a tudással aztán az írásaimban elkérkedhessek boldog-boldogtalannak, szóval a kamatos kamatszámítás, meg a logaritmus annyira nem érdekel. Sőt.

Ja, és túl sok kávét iszom.

VENDÉGKÖNYV

Eredményeim:

2013

Három cikkem jelent meg az Észak-Magyarország napilapban. Kettő kritika, illetve egy interjú Nagy Péterrel (Kiúton).

Megjelent egy novellám a Szó-kincs 2013 c. antológiában.

Korosztályos második helyezett lettem egy novellámmal a Ráhel Alapítvány pályázatán

Egy novellám bekerült a Dimenziók 4 c. antológiába

2014

Egy kisregényemet a Garbo kiadó beválogatta az antológiájába.

Az Irodalmi Rádió novellapályázatán közönségdíjban részesültem.

Egy novellám megjelent a Dimenziók 5 c. antológiában, illetve Corvin különdíjat kaptam.

2015

A Kapcsolat Klub pályázatán első helyezést értem el.

Az Irodalmi Rádió munkatársai beválogatták egy munkámat az antológiájukba.

Az Info-Szponzor Kft. Kézen-fogva c. antológiájába bekerült egy novellám.

Egy novellámat beválogatták a Dimenziók 6 c. antológiába.

2016.

Megjelent az Irodalmi Rádió antológiája Szópehely és patakcsacsogás címmel

Megnyertem egy városi pályázatot, amit Kelemen Didák tiszteletére rendeztek. Év végére tervezik a pályamunkákból összeállított antológia megjelenését.