×hirtelen felindulásból elkövetett Sterek-ölelés
×fluff...?
×Nem túl jó. Mint mondtam, hirtelen történt és véletlenül, ráadásul régen is volt, szóval nézzétek el.
×Nem túl jó. Mint mondtam, hirtelen történt és véletlenül, ráadásul régen is volt, szóval nézzétek el.
Négy hónap
Újabb
vércsepp landolt a Derek lábainál heverő tócsában, ami a síri csendet tekintve
számára fülsüketítően hasította ketté a levegőt. A keze meglepően lassan
gyógyult, de a farkasölőfűvel bevont golyókat tekintve ez nem is volt olyan
meglepő. Csak remélte, hogy Stiles megkapta a titkos, padba vésett üzenetét a
biológia előadó harmadik padsorának ötödik padján. Már vagy fél órája várt rá
az iskola elhagyatott fiú öltözőjében, amit már akkor se használtak, mikor ő
elkezdte a beacon hills-i gimit.
Bár
mi az a fél óra, vagy egy, vagy akár három-négy, ahhoz a négy hónaphoz, amíg
Stiles hangüzeneteket hagyott a telefonján, arra várva, hogy hazaérjen?
Amikor
szó nélkül lelépett, és úgy döntött, nem veszi fel a telefont, meglepetten
vette tudomásul, hogy Stiles egy ideig minden este felhívta. Hol a – az ellene
nevetségesen gyengének tűnő – fizikai erejét fitogtatta, és azt követelte
Derektől, hogy vegye fel a telefont, vagy tolja haza a valagát. Ám ő csak
rendre ült a telefon mellett, várta az esti hívást, és azon merengett, vajon mi
lenne, ha egyszer válaszolna a fiú hívására, ami olykor agresszív, olykor
reményvesztett, olykor reménykedő volt.
Mikor
Stiles meglátta az apró vésést a padon, azon töprengett, vajon tényleg jól
értelmezi-e az apró kaparást. Nem is tudott figyelni a biokémia tesztre,
pontosan tudta, hogy most zsebelte be az év első karóját. Valahogy mégsem
érdekelte, mert a gondolatai minduntalan a nap végére megbeszélt találkozón járt.
Olyan
sok mindent akart a férfi fejéhez vágni, és olyan sok mindent akart vele
bizalmasan megosztani. Azok után, amin keresztül mentek, mióta Scott farkassá
változott, kialakult köztük valami természetfeletti kapocs, és amikor Derek
először megcsókolta, azt hitte hallucinál. Sokáig kergette a lányokat, akikről
azt remélte, hogy összeillenek, vagy akikkel talán sikerülhetett volna. Lydia,
szerette volna, ha Corával is összejön pár félreérthető pillanat, hátha akkor
befut, de Maliánál legalább egy picit befutott. De amikor Derek megcsókolta,
ráébredt, hogy az a kezdeti rivalizálás, ami aztán átcsapott megfelelési
kényszerbe, majd valami egészen másba, volt az egyetlen, amiért igazán megérte
küzdeni az elmúlt időszakban.
Így
amikor pár nappal az ominózus csók után pár nappal Dereknek nyoma veszett,
Stiles láthatóan magába zuhant. Minden este, titokban, az éj leple alatt
tárcsázta az arrogáns, és félelmetes farkas számát, ám ő egyszer sem vette fel.
Így hát minden este a rögzítőnek sírta el bánatát. Aztán minden második este.
Aztán minden harmadik, majd minden héten. Választ azonban sosem kapott. Mégis
mindig várta.
A
tanítás végeztével Stiles szedett-vedett ürüggyel magára hagyta Scott és Kirát,
majd kerülő úton hátrasietett a régi öltözőhöz, ahová évek óta senki sem járt.
A dohos és beázott öltözőben mállott a vakolat, és felpúposodott a linóleum, de
a hely még őrizte az egykori lacrosse és kosárcsapatok testszagának
maradványait. Stiles végtelenül emberi orrának is orrfacsaró volt a bűz, de
hamar túllépett rajta, és megkereste a leghátsó sarokban a falnak támaszkodó
tékozló farkast.
-
Te idióta, mégis hol a fenében voltál… ÚGY NÉGY HÓNAPIG?! Mert ha valahol
Hawaii-on napoztattad azt az arrogáns farkas-seggedet, akkor most szólok, hogy
nem ez volt a legjobb a idő, hogy csapot-papot hátrahagyj, mert abból a
bizonyos csapból túlvilági cunami ömlik, és azt a bizonyos papot ha még nem
ölték meg vagy változtatták át démonokat okádó sárkánnyá, akkor hamarosan az
lesz a vége! – Stiles levegője elfogyott a mondandója végére, így a rá jellemző
teátrális hadonászást befejezve, lihegve meredt a sunyi mosollyal az arcán
álldogáló Derekre, aki egy lépést lépett előre, majd ajkait a még mindig
duzzogó kamasz szájára tapasztotta.
A
fiú szívének hirtelen kihagyása elárulta Dereknek, hogy még mindig nem volt
közömbös számára, az elmúlt négy hónap után sem. Egyszerre volt boldog és
feldúlt, de végül mégiscsak jólesően simult a nála jóval nagyobb méreteket öltő
férfi karjaiba.
2013.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Minden kedves szóért forrón gőzölgő mentál-teát ajánlok fel.
"[...]lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?" /Kosztolányi Dezső