Négy hónap

×hirtelen felindulásból elkövetett Sterek-ölelés
×fluff...?
×Nem túl jó. Mint mondtam, hirtelen történt és véletlenül, ráadásul régen is volt, szóval nézzétek el.

Négy hónap

Újabb vércsepp landolt a Derek lábainál heverő tócsában, ami a síri csendet tekintve számára fülsüketítően hasította ketté a levegőt. A keze meglepően lassan gyógyult, de a farkasölőfűvel bevont golyókat tekintve ez nem is volt olyan meglepő. Csak remélte, hogy Stiles megkapta a titkos, padba vésett üzenetét a biológia előadó harmadik padsorának ötödik padján. Már vagy fél órája várt rá az iskola elhagyatott fiú öltözőjében, amit már akkor se használtak, mikor ő elkezdte a beacon hills-i gimit.
Bár mi az a fél óra, vagy egy, vagy akár három-négy, ahhoz a négy hónaphoz, amíg Stiles hangüzeneteket hagyott a telefonján, arra várva, hogy hazaérjen?
Amikor szó nélkül lelépett, és úgy döntött, nem veszi fel a telefont, meglepetten vette tudomásul, hogy Stiles egy ideig minden este felhívta. Hol a – az ellene nevetségesen gyengének tűnő – fizikai erejét fitogtatta, és azt követelte Derektől, hogy vegye fel a telefont, vagy tolja haza a valagát. Ám ő csak rendre ült a telefon mellett, várta az esti hívást, és azon merengett, vajon mi lenne, ha egyszer válaszolna a fiú hívására, ami olykor agresszív, olykor reményvesztett, olykor reménykedő volt.
Mikor Stiles meglátta az apró vésést a padon, azon töprengett, vajon tényleg jól értelmezi-e az apró kaparást. Nem is tudott figyelni a biokémia tesztre, pontosan tudta, hogy most zsebelte be az év első karóját. Valahogy mégsem érdekelte, mert a gondolatai minduntalan a nap végére megbeszélt találkozón járt.
Olyan sok mindent akart a férfi fejéhez vágni, és olyan sok mindent akart vele bizalmasan megosztani. Azok után, amin keresztül mentek, mióta Scott farkassá változott, kialakult köztük valami természetfeletti kapocs, és amikor Derek először megcsókolta, azt hitte hallucinál. Sokáig kergette a lányokat, akikről azt remélte, hogy összeillenek, vagy akikkel talán sikerülhetett volna. Lydia, szerette volna, ha Corával is összejön pár félreérthető pillanat, hátha akkor befut, de Maliánál legalább egy picit befutott. De amikor Derek megcsókolta, ráébredt, hogy az a kezdeti rivalizálás, ami aztán átcsapott megfelelési kényszerbe, majd valami egészen másba, volt az egyetlen, amiért igazán megérte küzdeni az elmúlt időszakban.
Így amikor pár nappal az ominózus csók után pár nappal Dereknek nyoma veszett, Stiles láthatóan magába zuhant. Minden este, titokban, az éj leple alatt tárcsázta az arrogáns, és félelmetes farkas számát, ám ő egyszer sem vette fel. Így hát minden este a rögzítőnek sírta el bánatát. Aztán minden második este. Aztán minden harmadik, majd minden héten. Választ azonban sosem kapott. Mégis mindig várta.
A tanítás végeztével Stiles szedett-vedett ürüggyel magára hagyta Scott és Kirát, majd kerülő úton hátrasietett a régi öltözőhöz, ahová évek óta senki sem járt. A dohos és beázott öltözőben mállott a vakolat, és felpúposodott a linóleum, de a hely még őrizte az egykori lacrosse és kosárcsapatok testszagának maradványait. Stiles végtelenül emberi orrának is orrfacsaró volt a bűz, de hamar túllépett rajta, és megkereste a leghátsó sarokban a falnak támaszkodó tékozló farkast.
- Te idióta, mégis hol a fenében voltál… ÚGY NÉGY HÓNAPIG?! Mert ha valahol Hawaii-on napoztattad azt az arrogáns farkas-seggedet, akkor most szólok, hogy nem ez volt a legjobb a idő, hogy csapot-papot hátrahagyj, mert abból a bizonyos csapból túlvilági cunami ömlik, és azt a bizonyos papot ha még nem ölték meg vagy változtatták át démonokat okádó sárkánnyá, akkor hamarosan az lesz a vége! – Stiles levegője elfogyott a mondandója végére, így a rá jellemző teátrális hadonászást befejezve, lihegve meredt a sunyi mosollyal az arcán álldogáló Derekre, aki egy lépést lépett előre, majd ajkait a még mindig duzzogó kamasz szájára tapasztotta.
A fiú szívének hirtelen kihagyása elárulta Dereknek, hogy még mindig nem volt közömbös számára, az elmúlt négy hónap után sem. Egyszerre volt boldog és feldúlt, de végül mégiscsak jólesően simult a nála jóval nagyobb méreteket öltő férfi karjaiba. 

2013.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Minden kedves szóért forrón gőzölgő mentál-teát ajánlok fel.
"[...]lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?" /Kosztolányi Dezső