Hercegnőnek becéztél, királynővé lettem

× x-men

× canon divergence; a filmek kánonjait ötvöztem; a történet egy       nagyobb történet egy darabját képezik, így később elképzelhető       hasonló one-shot áradat, sőt, akár a teljes történet is             felkerülhet.
× Loki × Wanda, de cameozik Erik, Charles, Deadpool, Thor és Maria     Hill is, megemlítésszerűen Lorna is feltűnik, meg még kb             mindenki, aki a Bosszúállók és X-Men világ tagjai

Hercegnőnek becéztél, királynővé lettem

Kettejük keringője Wanda Maximoff számára olyan volt, mint az a sakkjátszma, amit Erik és Charles egészen a lány születése óta játszottak.

Valójában sokkal régebben, csak épp arról Wanda vajmi keveset tudott.

Szóval kettejük kapcsolata szinte líraian szendeszűz volt. És bár Wanda intellektuálisan nagyon közel érezte magát a férfihoz, valahogy még a gondolat is kínos is volt, hogy testi kontaktusba kerüljenek. Mármint olyan testi kontaktusba, ami több volt, mint egy futó csók a kézfejére, vagy egy hónapokig érlelt puszi az arcára.

Wanda reszketve húzta össze magát egy eldugott sarokba, körülötte fényes erőbombák robbantak, fák és épületek estek atomjaikra, ő pedig úgy érezte magát, mintha valami fura varázslattal vissza került volna a világháborúba.

És rettegett.

Amikor kettesben voltak, abban az elhagyatott lakásban a város szélén, és mindez csak elméleti szinten létezett, akkor olyan szépnek tűnt. Tökéletesnek tűnt az eszme, amit képviselt – igazságot, magasztosan csengő keresztes háborút. És Wandának ettől többre nem volt szüksége, mert ez egy tökéletes ügy volt, amiért teljes mellszélességgel kiállhatott.

Mert Wandát így nevelték.

Wanda úgy nőtt fel, hogy azt látta; az apja, Erik Lehnsherr bármilyen szabályt, legyen az emberi, vagy akár isteni törvény, képes áthágni, csakhogy a mutánsokat védje. Értük harcolt.

Persze nem mindig a megfelelő eszközökkel. De ez volt Erik ügye.

És Wanda Erik lánya volt.

Aztán Charles lánya is lett – aki szintén harcolt értük. A családjáért, ahogy Erik is, és a mutánsokért, ahogy Erik is; csak épp Charles volt Erik mindenkor racionális fele, aki a szabályok másik oldaláról védett mindenkit, aki befért tyúkanyó-szárnyai alá.

Így hát Wandának szüksége volt valamire, ami az övé volt, bár erre egészen addig nem jött rá, míg meg nem tudta. Akkor azonban a férfi egy olyan lyukat töltött ki benne, aminek a létezéséről sem tudott.

A háború, amit akarva-akaratlanul elindítottak, a lehető legrosszabbat hozta ki Wandából. Először elvakultan dobálózott a maga lángvörös energiagömb-igazával. Mert ezt is megtanulta. Képes lett rá. Kimerítette, és nem teljesen érezte a sajátjának, de büszke volt rá, mert ez már egy közös vívmányuk volt, valami, ami csak az övék – pont, mint a háború.

Ez volt az első eset, hogy Erik és Charles tökéletesen ugyanazokat az eszméket képviselték. Egyikük sem vágyott attól többre, hogy megállítsák és hazavigyék Wandát. Biztonságban. És észhez térítsék.

Arról nem is beszélve, hogy két másik gyerekük, jónéhány diákjuk és barátjuk élete forgott kockán.

- Sarokban bujdokolsz, miközben odakint a mi harcunk folyik! – A férfi hangja ostorként csattant Wandán, akin fájó sebeket hagytak az ellenséges szavak.

- Azok ott kint a barátaim. A családom. – Wanda hangja reszketeg volt, bátortalan. Épp, ahogy érezte magát.

- A családod rossz oldalon harcol, Wanda. Önös érdekek vezérlik őket, é…

- Csupán keresik a legjobb megoldást. – Wanda a zokogás szélén állt. A kialakult helyzet egyáltalán nem tett jót a depressziójának, amit évek kemény munkájával sikerült csak elnyomnia – Charles közreműködésével. Ő pedig csalódást okoz neki azzal, amit tett. Amit tesz.

Hálátlannak érezte magát és mocskosnak.

- Hát nem érted?! – A hangja ismét csattant, és Wanda várta volna a robbanás-szerű villámot és mennydörgést, ami rímelt volna rá, de az elmaradt. Mindenki, aki befolyásolhatta a villámokat, odakint harcolt azért, hogy mihamarabb véget érhessen a felesleges vérontás. – Előbb mi, akiket ti földönkívülieknek csúfoltok – köpte a szavakat -, aztán ti következtek, mutánsok!

Ti következtek, sárvérűek.

- Nem fognak megállni, csak mert szépen kéritek, és ezt te is tudod! De ők odakint nem.

Máskor zöld szeme most egészen kék volt, világos kék, mint a new yorki felvételeken. Metsző arcélei voltak, fekete haja, amit mindig gondosan hátrasimít, most össze-vissza állt, mintha órákon át utazott volna kabrióban. Más körülmények között Wanda nevetett volna rajta, most azonban a sírógörcs kerülgette.

- Szedd össze magad. Menj ki oda. És fejezd be, amit elkezdtél. – Szavai parancsolóak voltak, korábban sosem beszélt így vele. Isteni határozottsága megcsendült szavai mögött, és Loki, maga mögött lebegtetve hosszú, fekete kabátját, elhagyta azt az elhagyott sarkot, ahol Wanda meghúzta magát, és a lány némiképp elárulva érezte magát.

Fejét lehajtotta, és átadta magát a zokogásnak. Ettől úgy érezte, mintha energiahullámokat bocsátana ki a teste, és ez szinte jólesően ellazította minden katonás merevségbe állított izmát.

- Kedvesem! – Charles sietős léptekkel ugrált romhalmazról romhalmazra, mígnem elérte Wanda összegubózott testét. Ujjai már ismerős utakat jártak be a hátán, lazító simogatásba kezdve, azt remélve, a képessége nélkül is sikerül megnyugtatnia a kislányát. – Annyira aggódtam. Nem esett bajod?

Odakint valami felrobbant, néhány kalandos kedvű kölyök kacagva elrohant mellettük. Becsapott egy villám, mire valaki felordított.

Wanda megrázta a fejét.

És Charles ölébe vetette magát.

Charles pedig karjaiba zárta a kislányát és úgy ringatta, mint amikor még kisebb volt, és nem tudott elaludni. Percekig nem kérdezett semmit, nem mondott semmit, csupán ringatta és ölelte.

Aztán Wanda önmagától mondott el mindent; a titkos találkozóit Lokival, a háborús bűnös, északi isten Lokival. Hogy annyit beszélgettek minderről, hogy elképzeltek egy világképet, egy megoldást, ami akkor mindent átfogónak, tökéletesnek tűnt, amit azt hitte, kivitelezhet; de fel sem merült benne, hogy bárkinek baja eshet közben, hogy háború tör ki. Hogy kész megoldást akart ajánlani nekik, mikor hazatér. Hogy mindeközben beleszeretett a férfiba.

- Még véget vethetsz mindennek, Wanda. – Charlesnak évek alatt sem fakult az angol akcentusa, a hangja mély volt, és kábítóan lágy. Nem férkőzött Wanda agyába. Nem manipulálta, mert sosem tette volna. Csak ott volt, hogy szeresse. Még háborús bűnösként is.

Ugyan, hogy lett volna háborús bűnös az ő kislánya? Akit évek óta nevelt?

Ez a gondolat valaki más fejéből férkőzött az övébe.

Egyenesen Hill ügynök fejéből.

Vonja vissza! rivallt rá Charles. Nem bűnös. Harcolt azért, amiért helyesnek látta.

És kirobbantott egy háborút.

Apja lánya.

- Leállíthatod – suttogta Charles. Wanda haját simogatta, akinek lassan apadni kezdtek a könnyei. – Rád hallgat.

- Annyira sajnálom, Charles… - lehelte Wanda.

- Tudom, kedvesem. – Futó csókot lehelt a homlokára. – A szívnek az ember nem parancsol. Hidd el. Tudom – sóhajtotta. – De most ki kell oda menned, és leállítanod. Erős vagy. Elég erős ahhoz, hogy egymagad véget vethess mindennek. És még csak a mutációdra sincs szükséged. Nélküled nem tudja folytatni.

Charles jóval az előtt lépett elő, hogy Wanda erőt vett volna magán. Tekintete összeakadt Erikével, biccentettek, majd félig-meddig visszavonulót fújtak. Nem támadtak, csak védekeztek, igyekeztek visszaszorítani a vonalaikat a városig, és már csak azzal foglalkoztak.

Aztán kilépett Wanda – magára vonzotta a testvérei, barátai tekintetét, akik egytől egyig megkönnyebbülve fogadták a lány visszatértét. És magára vonzotta Loki szemeit is, aki haragtól remegve jelent meg mellette, miközben a lány a családjával együtt hátrált a város felé.

- Mégis mit csinálsz? Kést adsz a csapataidnak, majd fejbe lövöd őket?! – sziszegte, haragja szinte elsodorta Wandát.

- A gondolatmenetünk hibás volt – szögezte le Wanda. – Nem veszek ebben részt. Állítsd le őket! – Wanda egy piros fénynyalábot lőtt az északról toborzott férfiak közé, akiket Loki csupán istenség mivoltával toborzott, és akik azt sem tudták, miért áldozzák fel az életüket.

- Loki… - Wanda a könnyeit legyűrve lépett a férfihoz, kezét az arcára helyezte, ám az lesütötte a szemét, és mintegy hadüzenet, kitépte magát Wanda karjai közül; visszavágtatott a saját csapatai mögé, és véreskezű hadvezérként irányította a seregét.

Erik és Lorna órák óta azzal voltak elfoglalva, hogy megragadják Lokit. Ám az asgardi fém nem reagált rájuk túl jól – mintha szappanos műanyagot próbálnának megragadni, folyton kicsúszott a kezük közül, miközben Loki öntöbbszöröző trükkjeivel folytattak szélmalom-harcot.

Ám most az egyszer Lorna megragadta Lokit, aki viszont méregtől fuldokolva vetette odébb Lornát; Wanda csak annyit látott, hogy zöld hajzuhatag egy fának csapódik és a földre zuhan. Lorna fájdalmasan felnyögött, és ott maradt; egy piros ruhába öltözött alak indult meg felé, Charles és Erik megijedve, ösztönösen és egyszerre mozdultak, azt várva, hogy Lorna felbukkan-e a romhalmaz túloldalán. Wanda megfagyva meredt a pontra, ahol a húga eltűnt a szeme elől.

Ám mielőtt Wade odaért volna, vagy Charles és Erik elindulhatott volna, Lorna felpattant, hátravetette a haját és sosem látott dühvel indított újabb támadást Loki ellen. Olyan vehemensen indult el, hogy még Wandának is fájt, ahogy az erejét használta, ezért arra kérte Charlest, hogy fogja vissza.

Sok mindent képes lett volna megbocsátani Lokinak.

Lornát nem.

Wanda felmászott a romhalmazra, ahonnan Loki az embereit irányította a mutánsok, és az emberek ellen egyaránt, és elordította magát. Hangjában düh, méreg, gyilkos indulatok visszhangoztak.

- Állj!

Megfagyott a csatatér; Wandából önkéntelenül is vörösen csillámló szálak röpködtek ki, a haja szinte mágnesesen szállt körülötte, mint egyfajta vörös halálasszonya. Kitört belőle az igazi Skarlát Boszorkány, az, akire Loki akkor és ott felfigyelt; a káoszboszorkány, aki világokat dönthetett volna romba egyetlen szavával; aki megtestesítette az univerzumok közötti átjárást, és még csak nem is volt tisztában teljes hatalmával. A lány, aki darabjaira szaggatja a kozmoszt.

- Háborút szítottál, hogy uralkodhass – sziszegte Wanda, lassú léptekkel haladva az őt kíváncsian fürkésző Loki felé. – Rajtam keresztül kívántál utat törni az emberiség élére.

- Boszorka – köpte valaki a hadsorok közt.

Villám csapott a fejére.

Thor vállat vonva nézett szét.

- Kedvelem a lányt.

Logan a szemét forgatta.

- Keresztesháborúval menetelsz az ígért béke felé, ami csak a te fejedben létezik, és magad alá utasítasz mindenkit, akit csak lehet.

- Hát ti emberek nem ezt teszitek? Nem így igyekeztek irányítani mocskos kis világotokat?

- Térdelj le, Loki.

Loki mereven állta Wanda villámokat szóró tekintetét. Száján megjelent a tőle megszokott önelégült vigyor, amivel annak idején hadba vezette a chitaurit.

- Nem kérem többször.

- Gondolod, hogy egymagad elég leszel egy háború végéhez, Wanda?

- Te magad mondtad – emlékeztette sokat ígérő, elsuttogott szavaira. – Szavakkal építek és rombolok. – Fájt, ahogy a szavak elhagyták a száját. – Ha akarom, a következő világban egy utolsó csúszómászó leszel. TÉRDELJ. LE! – ordította, miközben a belőle kiáramló látható mágia megrémített minden jelenlévőt; mindenki attól rettegett, hogy valóban véget vet az eddig ismert világnak.

Loki lassan fél térdre ereszkedett. A lándzsája helyett kapott fémes, botjára támaszkodott, fejét lehajtotta, majd lassan, pimasz mosollyal az arcán nézett fel az egyetlen személyre, az egyetlen nőre, aki térdre kényszerítette.

A királynőjére.

2015.