Születésnap

Sziasztok!

Őszintén megmondom, hogy mindig utáltam ilyen bejegyzéseket írni. Mert nekem valahogy sose sikerül úgy megírni, hogy átjöjjön belőle az, amit mondani akarok vele, de muszáj megírnom, mert nem tudok szó nélkül elmenni mellette.

Szóval ma lett egy éves a blog. 

Yaaay! Én úgy örülök neki. Esküszöm nem hittem, hogy ha még a gimi utolsó évében indítok egy blogot, azzal foglalkozni is fogok év közben és egy évvel később még aktív lesz. De itt vagyunk, és sorra jönnek a cikktémák - amikért sokszor nektek lehetek hálás -, jönnek a novellaötletek, inspirációk, és igen, sokszor ambíciók is.

Először egy szokványos statisztika szerű bejegyzést akartam írni, ki is jegyzeteltem, de az van, hogy egyszerűen lusta lennék megírni.

Most akkor ki ne lenne lusta elolvasni?

De egy gyors összegzés mégis csurran-cseppen; a blog az elmúlt egy évben két kinézetet, négy egypercest, tizenöt novellát, két kisregényt, egy fordítást, három cikket és tizenhét fanfictiont élt meg, utóbbit összesen tizenegy fandomból. További tizenhat fandom még a sorát várja, és biztos lesz, ami még állni is fog ott egy darabig, mert szinte csak a bakancslista része, hogy írjak valamit, de valami lesz. Eskü.

Szóval ez ha jól számolom összesen negyvenkét írást jelent, és ez összesen negyvennyolc embert győzött meg arról, hogy a blogot és ezzel engem követni kell. Összesen pedig tizennégyezer-kilencszázkilenc ember kattintott az oldalra.

Miért érdekes ez? 

Ezek csak számok, és leendő bölcsész emberként halálosan gyűlölöm a számokat [btw. gólyatábor gyere rám, holnap reggel indulás van], de valamit azért kifejeznek. 

Mégpedig azt, hogy az elmúlt egy év minden befektetett perce, gondolata, munkája, minden szétszenvedett éjszaka, amikor valamit nagyon be akartam fejezni megérte.

Mert negyvennyolc embernek bejön. Több mint tizennégyezerszeresen jön be nekik és erre büszke vagyok.

De leginkább rátok vagyok büszke, mert még mindig olvastok.

Nagyon-nagyon-nagyon és még annál is jobban hálás vagyok nektek. 

Köszönöm.

Ui.: Funfact, hogy ezzel egyidőben Sybilnek is születésnapja van, úgyhogy szóljon a háromszoros hiphiphurrá elsősorban neki!

Csókoltatlak, fiam. 

Nektek meg még mindig köszönöm.